Tükörszemüveg: Fehér Pokol

Tükörszemüveg: Fehér Pokol

Bevezetés

A Tükörszemüveg egy olyan láthatatlan szemüveg, amely keveseknek adatik meg.  Én megkaptam ezt a fajta szellemi szemeket. Ez egy természetfeletti szemüveg és azok is használhatják, akik kérik, és hiszik, hogy van ilyen. A Tükörszemüveg tehát filmelemzések sorozatából fog állni keresztény szemszögből. 

A film sztorija röviden

Joe Carnahan 2012-es „The Grey” c. filmje egyszerűen zseniális. A néző nem tudja, úgy megnézni végig a filmet miközben ne félne, vagy ne dideregne. A film főszereplője John Ottway (Liam Neeson), aki Alaszkában dolgozik és szürkefarkasokra vadászik. Másnap felül egy repülőre, ami azonban a munkából hazatérő emberekkel együtt lezuhan. Heten élik túl a becsapódást, de közülük egy máris halálos sebet kapott – a vadász próbálja nyugtatni, és elfogadtatni vele azt, hogy meg fog halni. Ezután a maradék csapat megpróbál menekülni a farkasok elől, miközben menedéket is keresnek. Csakhogy a farkasok egyenként megtámadja és megölik őket. De vegyük fel a Tükörszemüvegünket és lássuk meg, hogy mi a film mondani valója újjászületett keresztényeknek, de a kiskorú keresztényeknek is egyaránt. 

A film a Tükörszemüvegen keresztül

Először is azt látom ezen a láthatatlan szemüvegen keresztül, hogy Joe Carnahan „Fehér Pokol” c. alkotásában kétszintes szimbólumok vibrálnak a képernyőből. Műelemzésem során három darab kétszintes hullámokról lesz szó, mivel nem akarom, hogy hosszú értekezés legyen.

Az első szint a természetes szint, amit az ateisták is látnak. Erről nem kell túlságosan tárgyalni, hiszen ezt megtették már a kritikusok, műkedvelők, filmrendezők, producerek stb.

A második szinthez már több bölcsesség kell, de nem evilági bölcsesség, hanem Istentől származó bölcsesség, amit a világ nem fogad el.  Az elemzésem során párhuzamosan fogunk foglalkozni egy-néhány momentummal, de az egyszerűség kedvéért nevezzük az első szintet vak szemnek, míg a másodikat sas szemnek. A vak szem a film ateista szemszögéből, míg a sas szem a film keresztény szemszögéből mutatom be. Íme, az első hullám: 

Az első haldokló

Vak szem:

A repülőgép lezuhan és az egyik utazótársuk máris haldoklik. John nyugtatja társát és a következőket mondja:

„ Megfogsz halni – most ezt érzed. Puhán, végig simogat. Finom, meleg lesz. Hagyd, hogy át járjon. Minden rendben, ne gondolkozz.” Aztán megkéri, hogy gondoljon a kislányára, akit a legjobban szereti. Majd percekkel később a haldokló eltávozik az élők sorából.

Sas szem:

Bizonyára mindenki találkozott már a halállal vagy valakit már elveszített az életében. Nincs is annál rosszabb, amikor valakit elveszítünk és napokig nincs semmihez kedvünk.

A halál egyáltalán nem simogató érzés. Azok a személyek, - akik nem fogadták be Jézust – eljön értük a Kaszás és leviszik őket az örök kárhozat hazájában. Csak azok a személyek juthatnak be a Mennybe haláluk után, akik befogadták Jézust a szívükben és ő életük Ura.

Második hullám: Ébernek lenni

Vak szem:

Miután éjjel őrködnek a repülőgép közelében John szól Burknek, hogy ne aludjon el! Másnap Burk mégis elaludt, mert holtan találják.

Sas szem:

Fontos, hogy ne aludjunk el. Sokszor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy éberek vagyunk, és nem vesszük észre azt, hogy mi is alszunk. Micsoda borzalmas dolog az, hogy miközben figyelünk a másikra, hogy helyes életet éljen, hogy imádkozzon mindennap, hogy közbenjárjon másokért – a saját lelkünkről viszont megfeledkezünk! Fontos, hogy mindennap bennünk maradjon az aranyszabály: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!”

Harmadik hullám: Küzdeni a végsőkig

Vak szem:

John és társai az erdőben menekülnek a farkasok elől, miközben folyamatosan meghal közülük valaki. A Film végén csak John maradt életben, miután társa Henrik vízbe fulladt.

John miután egyedül maradt egyedül folytatja útját és pechére pont egy farkas odúba találja magát. Még egyszer eszébe jut apja szerzeménye:

Még egyszer harcba szállok…

Megvívom az utolsó nagy csatát.

Ma élek és meghalok…

Ma élek és meghalok…

Ezután még egyszer utoljára megvívja, élete utolsó csatáját vagy mégis győzedelmeskedik? A Filmben ez már nem derül ki. A Rendező nyitott műalkotásként zárja le a forgatókönyvet.

Sas szem:

Miközben harcolunk a farkasokkal, vagyis a Démonokkal folyamatosan elveszítünk valakit életünk során. Biztosan már te is elveszítettél valakit, aki közelebb állt hozzád? Lehet ez a Nagymama, Nagypapa, Édes apuka, Édes anyuka, vagy kisebbik testvérünk, esetleg nagyobbik testvérünket. De lehet ez a barátunk, rokonunk, ismerősünk. A rémhír hallatán kicsit megrökönyödünk és megremeg a lelkünk, és rögtön az jut eszünkben, hisz jó ember volt, ismertem. Ő volt az, akivel együtt utaztunk, ilyen és olyan témákról beszélgettünk, ilyen és ehhez hasonló gondolatunk támad…

 Később eljön a temetés, és ha jut időnk, akkor mi is részt veszünk. Hetekkel vagy hónapokkal később már el is felejtjük, hogy a farkasok továbbra is éhesek és támadni fognak. És akkor elhangzik a kérdés végre az olvasóban: Ha már megtudtunk, hogy mindennap harcolunk a farkasokkal, démonokkal, mert mindennap háború van, akkor mégis mit tehetünk?

A válaszom az, hogy fel kell vennünk a szellemi fegyverünket és nem aludhatunk el. Az Efézusbeliekhez írt levél 6. fejezetében a következők állnak: 

„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, És felsarúzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével; Mindezekhez fölvévén a hitnek paizsát, a mellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, a mely az Isten beszéde.”

Tehát megtudhatjuk az igeversek alapján, hogy a mi küzdelmünk Óriások ellen van. És ha legyőztük az egyik Óriást, akkor Sátán küld egy nagyobb Óriást. Ha a nagyobb Óriással is felvettük a harcot, akkor még nagyobb küzdelemre kell számítani. Bizonyára nem tetszenek neked ezek a gondolatsorok, csakhogy ezeket Jézus mondta, és nem én találtam ki: 

„Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembe állítsam az embert apjával, a lányt anyjával és a menyet anyósával: saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám."

Az Órásokkal csak úgy tudunk harcolni, ha felvesszük a szellemi fegyvereket és nem adjuk fel.  Életünk hátralévő részében sokan megfognak halni, de nekünk folytatni kell a harcot, míg egy nap nem jutunk haza.

Nap, mint nap érnek minket támadások, sokszor depressziósak vagyunk vagy csak egyszerűen rossz napunk van. Máskor meg semmihez nincs életkedvünk, de ezekben az utolsó időkben nem tehetünk mást, minthogy küzdünk a végsőkig, és nem adjuk fel. Jézus nem adta fel és egészen a kereszthalálig elszenvedte a sok sérelmeket, gúnyolásokat, amit másoktól kapott és a kínhalált is. Pál apostol sem adta fel! Neki köszönhetjük az újszövetség nagy részét. Pált is sok atrocitások érte, de nem adta fel. Jézus megígérte nekünk, hogyha mindvégig kitartunk, akkor üdvözülünk. Pál apostol a küzdelmünket egy olimpiához hasonló futással hasonlította: 

„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.” 

Figyeltétek, hogy mit mondott itt Pál? Azt mondja, hogy kitartóan fussunk, vagy ami ugyanaz küzdjünk a végsőkig. Ha nem leszünk kitartók a halálig, akkor mindent elveszíthetünk! Nincs is annál rosszabb, ha egy újjászületett keresztény végig ment a keskeny úton és a végén mégis örökké elfog kárhozni! Ugye nem akarsz elkárhozni? Akkor viszont folytatni kell továbbra is a küzdelmet és nem adhatjuk fel! Ha úgy döntöttél, hogy nem adod fel, és küzdeni fogsz a végsőkig, akkor mond el velem a következő sorokat:

Mindennap felveszem a szellemi fegyvereket és harcba szállok…

Megvívom az utolsó időkben életem utolsó nagy csatáját.

Ma még örökké élhetek, és nem halhatok meg örökre…

Ma még örökké élhetek, és nem halhatok meg örökre…