Menny és Pokol titkai - Mennyei Titkok, avagy igaz történetek a Mennyről: Első rész

 

Menny és Pokol titkai – Mennyei Titkok, avagy igaz történetek a Mennyről: Első rész

Háttér információ:

Hiszem, hogy a következő igaz történeteket, amelyek a Mennyről szólnak – a Szentszellem vezetett rá, hogy megosszam veletek. De sajnos vagy nem sajnos - a Szerző/Szerzők anonimek lesznek, mint ahogy előtte is azok voltak, mivel Isten igéje szerint a bölcsek elrejtik tudásukat. A második oka, hogy elrejtem a Szerzőket, hogy nekem kilenc évben került megszereznem ezeket a titkokat. A harmadik oka, hogy továbbra is csak azok maradhassanak a csoportomban, és azok kövessék az oldalaimat, akik el is hiszik ezeket a beszámolókat, ha nincs hitük, és ha nem hisznek ezekben, akkor feleslegesen követik a forrásaimat, és semmi keresnivalójuk nincs itt.

Amint 7 kolumbiai fiatalember együtt voltak, Jézus Krisztus elvitte őket és megmutatta nekik a Mennyet és a poklot. Eredeti spanyol hangfelvételről készült a fordítás, és csak 6 tapasztalati tudósítás feljegyzésére volt lehetőség.

Mindegyik személy a saját benyomásai és átélései alapján mondja el a megtapasztalt dolgokat. 

 

Németből fordította: Katharina Becker

Bevezetésként még annyit kérnék a kedves Befogadóktól, hogy a következő igaz történeteket, úgy olvassák el, hogy ezek színtiszta igazságok, mert ezek a kijelentések valójában Jézus kijelentései, mert ezek a titkok valójában Jézus titkai, de mégis most az ő csatornája leszek, mivel ő már az örökkévalóságban kijelölt erre a feladatra. Hiszem, hogy ez tényleg így is van, hiszen most sokan rajtam keresztül fogjátok megtudni ezeket a csodálatos, nagyszerű titkokat, és ráadásul első kézből. Örülök, hogy áldás lehetek a számotokra. Íme, Jézus titkai:

1. Tapasztalati tudósítás – Ésau

Ismerek egy embert a Messiásban/Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt - hogy testben-e nem tudom, vagy testen kívül-e nem tudom, csak Isten tudja - ez, elragadtatott a harmadik égbe. (2.Kor. 12,2 )

 

Mindannyian együtt voltunk egy helyiségben, amint az első kinyilatkoztatásokat átéltük. A helyiség az Úr jelenlétének fényével telt meg, ez olyan intenzív és erős volt, hogy az egész helyiség világított. A helyiség megtelt az ő dicsőségével és csodálatos volt az ő jelenlétében lenni. Jézus szólt hozzánk: Gyermekeim, megmutatom nektek az én királyságomat, elmegyünk most az én dicsőségembe. Megfogtuk egymás kezét és felemelkedtünk. Letekintettem és megállapítottam, hogy a testeinket elhagytuk. Amint elhagytuk a testünket, egy fehér öltözékbe öltöztettünk és nagyon nagy sebességgel emelkedtünk felfelé. Egy lengőkapuhoz érkeztünk, amely a Királyság bejárata volt a Mennyben. Csodálkoztunk azon, ami velünk történik. Hálásak voltunk, hogy Jézus, Isten Fia, két angyallal velünk volt - mindegyiknek négy szárnya volt. Az angyalok elkezdtek hozzánk beszélni, de mi nem értettük, meg amit mondtak. Az ő beszédük nagyon különbözött a mi beszédünktől, és semmilyen földi nyelvhez nem volt hasonlítható; üdvözöltek bennünket és kinyitották ezeket a hatalmas kapukat. Egy csodálatos helyen voltunk és a legkülönbözőbb dolgokat láttuk. A szívünket teljes békesség töltötte el. A Biblia azt mondja, hogy Isten egy olyan békét ad nekünk, amely minden emberi értelmet meghalad; Filippi 4,7.

Az első, amit láttam, egy őzike volt, és megkérdeztem az egyik testvéremet: Sandra, te is látod azt amit én látok? Most nem sírt szakadatlan, mint amikor a pokolban voltunk, hanem nevetve mondta: Igen Esau, egy őzikét látok. Akkor tudtam, hogy minden valóságos - és a Menny Királyságában vagyunk. Mindazt a szörnyűséget, amit a pokolban láttunk, gyorsan elfelejtettük. Ott voltunk, és örvendeztünk Isten dicsőségének. Odamentünk ahol az őzike volt - mögötte egy nagyon nagy fa állt! Az Éden-kert közepében voltunk.

Azt mondja a Biblia a Jel. 2,7-ben: Akinek van füle, hallja meg mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! Aki győz, annak enni adok az Életfájáról, amely Isten Éden-kertjében van. Ez a fa Jézus Krisztust/Jesua HaMasiacht szimbolizálja, mert ő maga az örök élet. A fa mögött egy kristálytiszta vizű folyó volt. Szívesen maradtunk volna e helyen. Gyakran mondtuk az Úrnak: Kérünk, ne vígy minket el e helyről. Örökre itt szeretnénk maradni – nem akarunk visszamenni a Földre. De az Úr ezt válaszolta: Szükséges hogy visszamenjetek, és elmondjátok, mi mindent készítettem azoknak, akik szeretnek engem - mert nagyon hamar visszajövök - és a jutalom is velem jön. 

 

Igyekeztünk bemenni a folyóba. Eszünkbe jutott az íráshely, hogy azokból, akik Jézusban hisznek, élővíznek folyamai ömölnek; Ján. 7,38.

A folyó, amelybe le - s fölmerültünk, úgy tűnt, hogy önmagában is élete van. Úgy a vízben - mint kívül - tudtunk lélegezni. A folyó nagyon mély volt, és a legkülönbözőbb színű halakat láttuk benne úszkálni. A fény a folyóban és kívül a folyón ugyanolyan erősségű volt; a Mennyben nem egy bizonyos fényforrásból jön a fény - mindenhol egyenlően csodálatos világos volt. A Biblia azt mondja nekünk, hogy Isten dicsősége világít ott, és Jézus/Jesua az (*olaj-!) lámpása; Jel. 21,23. (*Különös jelentősége van itt e helyen is a pontos fordításnak, mert az egész Szentírásban az ’olaj’ rendkívüli jelentőséggel bír! Megj.ford.)

Amikor megfogtuk a halakat és kiemeltük a vízből, nem haltak meg. Meg is kérdeztük az Úrtól, hogy miként van ez; ő nevetett és azt válaszolta, hogy a Mennyben nincsen halál, sem sírás sem fájdalom; Jel. 21,4.
Elhagytuk a folyót, és futottunk mindenfelé - mindent meg akartunk tapintani és megtapasztalni. Legszívesebben mindent hazavittünk volna magunkkal - annyira elbűvölt bennünket minden, amit a Mennyben találtunk. Semmi esetre sem tudjuk megfelelő szavakkal leírni azt, amivel a Mennyben találkoztunk. Amint Pál/Saul apostol a Mennybe vitetett, látott dolgokat, amelyeket a Menny Királyságának nagysága és dicsősége miatt nem tudott szavakkal kifejezni; 2.Kor. 12. Olyan dolgokat láttunk ott, hogy semmilyen módon nem lehet kifejezően leírni.

Azután egy különösen tágas területre érkeztünk - egy csodálatos és dicsőséges helyre. Ott láttunk mi sokféle drágakövet - smaragdot, rubint, gyémántot és aranyat. A talaj a lábunk alatt színtiszta arany volt. Aztán egy helyre értünk, ahol három, nagyon nagyméretű könyv volt.
Az első egy Biblia volt színtiszta aranyból. A Zsolt. 119,89-ben olvassuk: Örökkévaló/JHWH/!hwhy, szilárdan áll Szavad, örökre a Mennyben.

A második könyv, amit láttunk, nagyobb volt, mint a Biblia - nyitva volt, és egy angyal ült előtte és írt bele. Az Úrral együtt léptünk közelebb, hogy megnézzük, amit az angyal beleír. Az angyal mindent beleírt, ami a Földön történik. Minden, ami valaha is történt a Földön beíratik, még napja és órája is. Ez egybehangzik az Úr Szavával, mely szerint könyvek nyittatnak meg és az emberek megítéltetnek azokból - a beírott cselekedeteik alapján; Jel. 20,12.
Amint az meg van írva - az angyal felír mindent, amit az emberek a Földön cselekedtek - a jókat, és rossz dolgokat.

Tovább mentünk, oda, ahol a harmadik könyv volt. Ez még nagyobb volt, mint a második!
Csukva volt, de azért közel jöttünk. Az Úr felszólítására, vettük a könyvet, és mi hét fiatalember, együtt a nagy könyvet egy oszlopra helyeztük. A pillérek és oszlopok a Mennyben csoda-szépek!

Nem olyanok, mint a földön. Az oszlopok, mint a (haj-)fonat úgy néztek ki, és a legkülönbözőbb drágakövek ékesítették. Némelyik gyémánttal, másik tiszta smaragddal, a további tiszta aranyból, és úgy tovább, a szépség végtelen variációival. Akkor megértettem, hogy tényleg Istené minden, mint ahogy az Agg. 2,8-ban áll: Enyém az ezüst és enyém az arany – mondja a Seregek (Ura) Örökkévaló/!hwhy! Felfogtam, hogy Isten abszolút gazdag és Övé a világ minden gazdagsága. Azt is megértettem, hogy minden, ami csak a földön van az Övé, és akik hittel kérik, szívesen ad az ő bőségéből.
A könyv, amelyet az oszlopra helyeztünk, olyan nagy volt, hogy körbe kellett futnunk ahhoz, hogy egyet lapozhassunk rajta. Először egyáltalán olvasni is nagyon nehéz volt, mert különleges betűk voltak benne, amelyeket nem ismertünk. Ezek az írásjelek különböztek minden földi írástól és nyelvtől - ez abszolút mennyei volt. Azonban a Szentszellem segítségével az a kegyelem adatott nekünk, hogy eltudtuk az írásjeleket olvasni és meg is értettük. Olyan volt ez, mintha egy kötés vétetett volna le a szemünkről, és tisztán érthetően tudtunk olvasni, mint a saját nyelvünkön.

Láttuk mind a hetünk nevét a könyvben, hogy ott állt. Az Úr azt mondta nekünk, hogy ez az élet könyve; Jel. 3,5. Megállapítottuk, hogy neveink nem voltak azonosak a földi neveinkkel - ezek új nevek voltak - így újra felismertük Isten Szavának igazságát, amikor azt mondja, hogy új nevet kapunk, amit senki nem tud, csak az, aki kapja; Jel. 2,17.

A Mennyben kitudtuk mondani ezeket az új neveinket, azonban amikor az Úr visszaküldött bennünket a Földre, eltűntek az emlékezetünkből. Isten Szava örök, és be kell, hogy teljesedjen.

Barátaim, azt mondja a Biblia a Jel. 3,11-ben: hogy senki ne vegye el a mi győzelmi koszorúnkat vagy a helyet, amelyet az Úr nekünk készített.

A Mennyben dolgok milliói vannak, amelyek olyan csodálatosak, amiket saját szavainkkal nem tudunk visszaadni. De egyet szeretnék érthetően mondani neked:
Isten vár ott reád! De csak azok lesznek ott, akik végig kitartanak. Mk. 13,13