Menny és Pokol titkai – Mennyei Titkok, avagy igaz történetek a Mennyről: Harmadik rész

Menny és Pokol titkai – Mennyei Titkok, avagy igaz történetek a Mennyről: Harmadik rész

Háttér információ: A kép már nem illusztráció, hanem egy másik Szerzőnek az alkotása, aki szintén bepillantott a mennyben, és lefestett azt. Ezekben az új kijelentésekben Jézus újra szól mindenkihez. Amikor ő megszólal, akkor egyben az Atya is szól. Ennek tükrében olvassátok el az előző történet folytatását.

3. Tapasztalati tudósítás

És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz halál többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé - mert az elsők elmúltak. Jel. 21,4 Itt mindent szeretettel kell csinálni! Megérintett egy virágot és az behajolt az Úr kezébe - és ő nekünk adta. Tovább mentünk és a virágok illata kísért bennünket.

Egy helyre érkeztünk, ahol egy sorban gyönyörű ajtókat láttunk. Ezek az ajtók nem voltak egyszerűek, szerények, hanem művészien kiképezve, és drágakövekkel voltak ékesítve. Az ajtók megnyíltak és beléptünk egy helyiségbe, amely emberekkel volt tele. Mindenki ment a dolga után, nagyon elfoglaltak voltak. Némelyik, bálákban vitte a vállán a ragyogó-fehér anyagot, másik aranyfonállal teli orsókat vitt, míg mások tányérokat vittek - rajta valami táblácskákat. Mind igyekezve dolgozott.

Megkérdeztük az Úrtól, hogy miért dolgoznak olyan gyorsan és nagy erőfeszítéssel. Az Úr odahívott egy fiatalembert hozzánk. ő éppen egy gyönyörű fehér vászon bálát tartott a vállán. Odajött és tisztelettel tekintett az Úrra. Megkérdezte tőle az Úr, hogy miért visz egy ilyen bálát a vállán - az Úrra tekintett és válaszolta: Uram, Te tudod, hogy mire kell ez az anyag!

Ebből az anyagból kell elkészíteni a megváltottak öltözékét, a Te Menyasszonyod köntöseit.
Ahogy ezt meghallottuk, nagy öröm és béke töltött el bennünket. A Jel. 19,8-ban ez áll: És megadatott neki, hogy felöltöztessék ragyogó tiszta gyolcsba - mert a finom gyolcs a szentek igaz cselekedetei.

Amint elhagytuk ezt a helyiséget, még több béke töltött el bennünket - csodálatos volt látni, hogy az Úr ilyen szép dolgokat készít számunkra, mert olyan fontosak vagyunk NEKI. Végig tekintettünk a csodálatos részleteken, amiket a Mennyben láttunk - minden olyan volt, mintha élete lenne önmagában és minden Istent dicsőítette.

Aztán egy helyre érkeztünk, ahol gyermekek millióit láttuk minden korcsoportból. Amikor meglátták az Urat, hogy jön, mind ölelni akarták és szeretetét tapasztalni - mert ők nagyon nagyon szerették Ő t. Jézus volt a szeretet - minden egyes gyermeknek - ott. Sírnunk kellett, amikor láttuk, hogyan kényezteti, öleli őket, és kezeiket fogta.
Láttuk amint egy angyal közelített az Úrhoz és egy vászonba pólyált bébit hozott hozzá. Az Úr megcirógatta, egy puszit adott a homlokára - és az angyal újra elvitte.
Megkérdeztük az Úrtól, hogy miért van olyan sok gyermek itt, és talán ezután fognak a Földön megszületni. Az Úr elszomorodott és mondta: Nem, ezek a gyermekek nem lesznek a Földre küldve! E gyermekeket mind megölték a szüleik abortusszal - nem akarták őket. Így mind
az enyém - és én szeretem őket. Lehajtottam a fejemet, és remegtem. Amikor még nem ismertem az Urat - Aki az Igaz Élet - vétkeztem, mint más emberek is. A bűneim között egy abortusz is volt. Adódott egy kis idő, amikor négyszemközt voltam az Úrral, és megkérdeztem: Uram, az a bébi, akit abortusszal elvetettem, itt van? Az Úr válaszolt: Igen! Oldalt mentem, és láttam egy kicsiny helyes fiúcskát.

Egészen mellette állt egy angyal. Az angyal az Úrra tekintett, mialatt a kisfiú háttal állt nekünk. Az Úr szólt hozzám: Nézd, ott van a kisfiad! Szerettem volna elölről látni és hozzá szaladtam - de az angyal megállított a kezével. Azt mondta, hogy hagyjam a gyermeket először beszélni - és én hallgattam, amit a kisgyermek mondott. ő beszélt és közben a többi gyereket nézte.
Megkérdezte az angyalt: Apám és anyám, ők is hamar itt lesznek?

Az angyal rám nézett és válaszolta: Igen, apád és anyád úton vannak ide. Nem tudom hogyan kaptam ekkora kegyelmet, hogy ezeket hallhattam, de a szívemben tudtam, hogy ezek a szavak voltak a legnagyobb ajándékok számomra, amit az Úr adhatott. A kisgyermek nem volt szomorú vagy bánatos, azért mert nem voltak a szülei vele. ő csak egyszerűen várt szeretettel, amit Isten a szívébe adott. Tovább mentünk, de én szívemen hordoztam a kisfiú képét. Tudom, hogy naponta kell valamit bizonyítanom, hogy egy napon együtt lehessek vele. Így még nagyobb okom van arra, hogy a Menny Királyságába jöjjek, mert ott vár valaki engem. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel és örvendezni népemmel. És nem fog hallatszani benne - sírás és jajgatás hangja. Ézs. 65,19.

Aztán egy helyre érkeztünk, néhány kisebb hegy volt ott. Ott fehérbe öltözött embertömeg volt,
akik kezükben zöld olajágakat tartottak. Amint az ágakat lengették, azok olajat adtak.
Isten csodálatos dolgokat készít neked! Most van az idő, hogy megnyisd a szíved!
Isten áldjon!