A közösség ereje – Keresztény szemmel

Új Szeleken Szárnyalok

 

Ne félts, Őrangyalom, hisz tudod a lelkem jövőjét

Röhögjenek a részeg gúnyolódók

Repülj, Őrangyalom,

Ne félts, Őrangyalom, hisz tudod a lelkem jövőjét.

Szárnyalni, szárnyalni, szárnyalni egyre,

Új, új szelekre, nagy szűzi szelekre,

Repülj, Őrangyalom,

Szárnyalni, szárnyalni, szárnyalni egyre.

Új sorsok tárulnak előtted,

Minden napon új, izgalmas az élet,

Repülj, Őrangyalom,

Új sorsok tárulnak előtted.

Nem kellenek a megálmodott álmok

Új, kínok, titkok, vágyak szelén szárnyalok,

Repülj, Őrangyalom,

Nem kellenek a megálmodott álmok

Én nem leszek a szürkék hegedűse,

Hajtson Szentlélek vagy a filozófia gőze,

Repülj, Őrzőangyalom,

Én nem leszek a szürkék Hegedüse.

Soha nem volt olyan megosztott az emberi társadalom, mint napjainkban. Felnőtt falusiként úgy gondolom, hogy én, - aki egyébként az y generációhoz tartozik, - hogy régebben intenzívebb volt a közösség ereje, és sokkal inkább érezhetőbb volt a szeretet az emberek között, mint manapság. Ha városi gyerekként születtem volna meg, vagy ha Indiában születtem volna meg valamelyik kasztban, akkor biztos vagyok abban, hogy másképpen gondolkoztam volna. Más lett volna a világképem, a kérdéseim, saját magam és másokhoz való viszonyom.

Az előző másodpercekben elhangzott gondolataim helyességében Rajna Péter író is megerősít, aki arról ír idézem: „Az életkor alapvetően három síkon határozza meg az ember magatartását és gondolkozását. Az első a biológiai szint: szervezetének, idegrendszerének, ezen belül agyának fejletsége és aktuális állapota. A második: személyiségének szervezettségi szintje, fejlődésének foka. A harmadik pedig a szerzett élettapasztalatok mennyisége, minősége és ezeknek a környezetbe való beilleszkedésre, alkalmazkodásra kifejtett szerepe.” 

Viszont az életünk befolyását és alakulását szintén 3 tényező határozza meg. Erről Timothy Keller író tesz említést idézem:

„ A kapcsolatok hálója, a családi környezet, és a - látszólag - véletlen szerencse is nagyban befolyásolja, hogy ki mennyire lesz sikeres. Három tényező határozza meg életünk alakulását: a genetika, a környezet, és személyes döntéseink, ám ebből kettő teljesen rajtunk kívül áll. A sikereink korántsem annyira tőlünk függenek, mint ahogyan arra az Istenről és a világ működéséről alkotott népszerű elképzelések következtetni engednek. Az életünk alakulását befolyásoló erők és hatások többsége Isten kezében van.”

Tehát, mivel nem voltam városi gyerek nem tudhatom, hogy, hogyan gondolkoztam volna ma felnőttként és hogyan viselkedtem volna, mint városi felnőtt, de egy dologban biztos vagyok: akár falusi, akár városi az illető a 21. században nagyon sokan elfelejtették az illemszabályokat vagy szándékosan nem akarnak róla tudomást venni. De megváltozott az emberek hozzáállása saját magához és másokhoz. Néhány évtized alatt úgy tűnik, mintha az emberek személyiségéből kifacsarták volna az empátiát, sőt némelyikük jelleme gonoszabb lett. 

Jogosan felvetődik a kedves hallgatókban a kérdések: Mi az oka annak, hogy ennyire megváltozott a közösség ereje? Miért megosztottabb ma a társadalom, mint néhány évtized és évszázaddal ezelőtt? Miért olyan sok a gonosz és narcisztikus személy? Miért marad el sok egyéniségben az empátia? Miért hidegült meg sokukban a szeretet?

Mielőtt válaszolnék a kérdésekre érdemes szót ejteni az egyén temperamentumáról és a társadalom felosztásairól, hogy teljesebb képünk legyen arról, hogy melyik közösségnek is vagyunk a tagja.

Mielőtt megszülettünk volna a szellemünk már rendelkezett az Istentől kirendelt temperamentummal. A temperamentum szó latin eredetű, és „helyes keverék”-et jelent. Elsőként a görög orvos Hippokratész volt az, aki már az időszámításunk előtti 4-5 században megkülönböztetett személyiségtípusokat. 

Modern felfogásunkban négy típust különböztetünk meg, két csoportra osztva. Vannak a kifelé forduló, azaz az extrovertált személyiségek, mint a szangvinikus és a kolerikus, akik energikusak, aktívak, tevékenykedők. A másik csoportba pedig a befelé fordulók, azaz az introvertáltak tartoznak, mint a melankolikus és flegmatikus, akik elmélkedők, gondolkodók, elemzők.

Nézzük őket kicsit részletesebben. 

A szangvinikus életvidám, örökös optimista, lelkes típus. Igazi társasági lény, aki népszerű, és könnyen szerez barátokat. Jó a környezetében lenni, mert mást is felvidít.

A kolerikus határozott, erős, domináns személyiség. Született vezető alkat. Önálló, problémamegoldó, karakteres kiállású. Szereti a függetlenséget, mert nehezen viseli el a hibákat.

A melankolikus mélyen gondolkodó, analizáló egyén. A tökéletességre törekvés legjobb példája. Szeret elég időt szánni a tevékenységeire, sőt még annál is többet.

A flegmatikus végtelenül nyugodt és higgadt. Mondhatni igen békés, jámbor fajta. Szinte érzemmentesnek tűnik, ezért példátlan pókerarccal rendelkezik. Motiválni ugyanúgy embertelenül nehéz őt, mint kihozni a sodrából.

Most, hogy megtudtuk, hogy milyen temperamentummal rendelkezhetünk, megtudhatjuk azt is, hogy a különböző közösségek milyen csoportra oszthatok.

Csizmadia Dóra Dalma pszichológus ír arról, hogy a közösségek között vannak aktív és passzív tagok is. De ír arról is, hogy egy közösség életben tartó erővel is tud rendelkezni. Ő szerinte a közösségek célt, motivációt, és értelmet ad a tagoknak. 

A közösségeket két nagy csoportra oszthatjuk: 

1. Mesterséges (Választott közösség)

2. Természetes (Adott közösség)

A Mesterséges közösségekhez – civil szervezet, egyesület, klubok tartoznak, de az egyén saját belátása és döntése szerint csatlakozik.

 A Természetes közösségekhez – család, iskola, lakóhely, munkahelyi közösség tartozik, és ide bárki tartozhat. Ilyen módon például Alsószentmárton lakossága egy közösséget alkot, de személyes kapcsolat az összes lakos között nem tud létrejönni. Kellenek a kisebb csoportok, melyek hatnak egymásra.

Az első ilyen kisebb közösség, ahol hatnak egymásra: az a család, ahova az ember beleszületik. Itt tanulja meg az anyanyelvét, az első szavakat, és megtanul járni, de megtanul gondolkodni, és megtanul beszélni. Napjainkban teljesen más lett sok család állapota. Egy kutatás szerint ugyanis a Férfiak 75% - a, míg a Nők 25% - a mondja, hogy jó a házasságuk. Manapság nagyon sok család tönkremegy. Az egyik oka az lehet, hogy nem nagyon foglalkoznak egymással a családtagok. Felmérések szerint Amerikában 3 perc volt az aránya annak, hogy foglalkozik az Apa a gyermekével. Ma már ez a szám 1 perc. De sokkal rosszabb abban belegondolni, hogy Magyarországon évente történik családirtás. Az index egyik podcastja pont arra a kérdésre válaszol, hogy mégis hogy történhet ilyesmi nálunk? Mi viszi rá valakit arra, hogy ezt valaki meg is tegye?

Néhány év múlva pedig bekerül egy másik közösségben a bölcsődében vagy oviban. Ekkor kezdődik el számára a „miért” kérdések ciklusa.

Véget ér az ovis időszaknak, és elkezdődik számára az elemi iskola, ahol megtanulja az alapokat, de megtanul írni és olvasni. Ekkor kerül először konfliktusban, ha erre nem került sor az oviban, illetve ekkor fog összeverekedni az egyik osztálytársával, ha eddig ezt korábban nem tette volna meg. 

Idővel, ha elvégzi, az elemi iskolát megint bekerül egy másik osztályban, ahol a középszintű tudását gyarapíthatja. Középiskolai évei alatt tartozhat valaki egy kollégiumban is, ahol szintén egy másik közösségnek lesz a tagja. Ez idő alatt tartozhat valamelyik felekezethez, és ezáltal még inkább megnő a közösség erejében vetett hite.  

Manapság nagyon nincs rendben a mai fiatalokkal, mert a WHO becslése szerint 2020-ra a mentális gondokkal küzdő gyermekek száma a mostani mintegy 20 százalékról 50-re nőhet. Pászthy Bea gyermekpszichiáter az InfoRádioban ennek kapcsán úgy fogalmazott, meg kell kongatni a vészharangokat.

Én az Apáczai Csere János Gimnázium és Szakközépiskolában jártam informatikai szakon. Harmadikos voltam, amikor lett egy új tantárgyunk: Etika; Bóna Gézáné Maksay Mária vezetésével. Az első órán tanultuk meg, hogy egy adott osztályban milyen kisebb csoportok alakulhatnak ki. A következőket hallottuk tőle:

„ Minden osztályban van olyan gyerek, akit az osztály nem fogad be. Van, aki felvesz szerepeket. Van, aki az osztály bohóca: Ő azért csinálja, hogy felfigyeljenek rá.

Van az osztály réme: Szintén kívül marad. Ő az, aki végig veri az osztálytársait. A leggyengébbeket veri meg. Ő ettől hiszi azt, hogy helye van az osztályban.

Van a Bőgőmasina: Ez inkább a lányokra jellemző. Állandóan sírva fakadnak, bőgnek. Azért csinálja, hogy sajnálják.

Van a Stréber: Nem egyenlő a jó tanulóval. Úgy képes helytállni, hogy képes arra, hogy beárulja a többit. A többiekkel állandóan azt akarja érzékeltetni, hogy ő neki a tanárok a barátai. Szerepkeverésben van.

Vannak a Bűnbakok: Sajnos a gimiben is előfordul. Mindenért ő lesz a felelős. Ez inkább a csoport hibája és nem az egyén tehet róla. Gyengébb, mint a többi. Gyengébb, gyámoltalanabb. Ő tehetetlen. A végén ő lesz az osztály hűlyéje.”

Amikor véget ér a középiskolai időszak megint bekerülhet egy másik osztályban az általa választott Felsőoktatásban; hacsak nem alapít családot idővel vagy aközben, miközben vagy sikerül elvégeznie az általa kiválasztott pályáját vagy nem sikerül. Ha sikerül, akkor nyilván állandó munkahelye lesz és egy igen jó karrierje, ha nem sikerül neki elvégeznie, akkor más dolgokkal fog foglalkozni, más dolgokhoz fog folyamodni.

Miután családot alapított idővel az ő gyermeke, gyermekei fog bekerülni elsősorban az oviban, ahol csak azon fog morfondírozni, hogy másnap melyik játékkal, játékokkal, esetleg kikkel játsszon majd. Később az első osztályban már azon fog nap, mint nap gondolkodni, hogy hogyan tud szerezni további piros pontokat, esetleg piros csillagokat, hogy örömöt szerezzen ezzel a szüleinek. 

Idővel az elemiben, azon fog igyekezni, hogy megfeleljen a tanároknak, és hogy elvégezze a nyolc osztályt. Ezután az általa választott középiskolában fogja folytatni a tanulmányait, és ez idő alatt már arról fognak szólni a bölcseletek, hogy leérettségizzen, míg az is családot alapít és elkezdődik ismét a mókuskerék.

Keresztényként úgy gondolom, hogy nemcsak a látható világ létezik, hanem létezik a szemünk számára láthatatlan, szellemvilág is, ami párhuzamosan működik a fizikai valósággal. Ha ezt elfogadjuk, akkor rögtön élesebben fogjuk látni azt is, hogy vannak még több csoportok is.

A Jelenések könyve utal arra, hogy a kegyelem korszakának végén két embercsoport lesz:

Az első csoportban azok tartoznak bele, akik felveszik a fenevad bélyegét, számát és elfogadják az Új világrendet. A második csoportban azok a közösségek fognak tartozni, akik elfogják utasítani a fenevad rendszerét bármibe is kerüljön.

Az ezeréves millennium után szintén két nagy csoportot láthatunk a jelenések könyve alapján:

Az első csoporthoz azok tartoznak, akik részesültek az első feltámadásban és Jézus Krisztushoz tartoznak. A második embercsoport, akiknek a nevük nem szerepel az életkönyvében és végül a tüzes tóban vettetnek a pokollal és a halállal egyetemben.

Az egész életünk tehát, arról szól, hogy valamilyen közösséghez tartozzunk, miközben az adott közösségektől egy adott bölcseletet/bölcseleteket is átveszünk. Manapság nagyon sok közösség kialakul és néhányan közülük idővel fel is bomlik. Sok csoport van, de a legtöbb csoportban kimarad az üdvösségről szóló tanítás, mert eleve más világnézettel rendelkezik vagy nem is fontos nekik. Pedig az életünknél nincs és nem is tud lenni fontosabb az üdvösségnél. Aki még nem találkozott ezzel a gondolattal, azok eddig elveszettek voltak. Tehát sok csoport van, de nem mindegy, hogy milyen közösségnek vagyunk a tagjai. Mert lehetünk jó vagy rossz oldalon.  Igazságot képviselhetünk vagy hazugságot. Isten oldalán vagy Sátán oldalán állhatunk. Adhatunk vagy vehetünk. Építhetünk vagy rombolhatunk. Szerethetünk vagy gyűlölhetünk. 

Most hogy megtudtuk azt, hogy milyen temperamentumunk van, és milyen csoportok vannak, visszatérhetünk az értekezésem eleji kérdésekre. De leszögezem, hogy nem minden kérdésre fogok válaszolni. A kérdések a következők voltak:

Mi az oka annak, hogy ennyire megváltozott a közösség ereje? Miért megosztottabb ma a társadalom, mint néhány évtized és évszázaddal ezelőtt? Miért olyan sok a gonosz és narcisztikus személy? Miért marad el sok egyéniségben az empátia? Miért hidegült meg sokukban a szeretet?

De tovább megyek: Miért jelenik meg sokszor a közösségi elmebaj, amiről Fodor – Horváth Zsófia írt a 888.hun? Miért irigykednek egymásra az emberek? Miért ilyen sok a szélhámos országosan és globálisan? Miért baj az néha, ha valaki kérdezni akar valamit a másiktól? Honnan ered ez a sok emberi gonoszság és gyűlölet?

Martinetti Giovanni írja:

„ Miközben növekszik a kényelem, eltűnik az élet értelme. Gazdasági fejlődés van, ugyanakkor erkölcsi visszafejlődés. Sok a szex, de kevés a szeretet. Az élvezet burjánzik, ám az öröm hiányzik.” 

Én viszont úgy gondolom, hogy a sok közösség felbomlása legfőképpen a 21. századi „technológiai robbanásnak” köszönhető, amitől teljesen átalakított az emberi magatartást, mivel a legtöbb kütyü, okos készülékek mintha hipnotizálná az embereket. A hangsúly a legtöbben van. Csak gondoljunk arra, hogy a zenelejátszó eszközök mennyire van hatással ránk és a gondolatunkra? De ilyen a film is vagy a chat, és ezek mind egyetlen készülékben megtalálhatók. Gondoljunk arra, hogy mennyire tudja és tette is fruszráltá sokukat és hányan váltak rabszolgaivá ezeknek az okos telefonoknak! Megérne külön foglalkozni ezekkel, de most nem részletezném ezt.

Emlékszem, amikor nem volt ennyire fejlett a technológia, és gyerekkoromban még az udvarunkon, sőt az utcán is fociztunk és játszottunk, amíg nem jelentek meg a különféle Tv-csatornák. Utána nem mentünk ki, hanem egész nap sorozatokat és rajzfilmeket néztünk. Később megjelent az internet és a facebook, mivel egyre több lakosnak lett egyre nagyobb szélessávú internete – még inkább befelé fordultak az emberek. Néhány évvel később megjelentek a különféle kütyük: az androidos telefonok, play station, x-box és tabletek, újonnan a vr szemüvegek, és vr játékok – ezektől újabb szakadások lettek, amitől az ember még depressziósabb és üresebb lesz, ha nem hagyja abba. Ha ez a procedúra tovább folytatódik, akkor előbb-utóbb nem fog maradni egyetlen egy kisebb közösség sem. Márpedig ez a folyamat növekszik, és nem csökken. Az elitnek és néhány titkos társaságoknak, de különösen a transzhumanizmus híveinek az az álmuk, hogy az emberekből robotok lehessenek. A lavina elindult és csak évek, évtizedek kérdése, hogy meg is valósítják gonosz szándékukat. 

Sokan most felteszik maguknak a kérdést: Mégis mi a megoldás, ha a lavinát nem állíthatjuk meg soha? Három megoldást is találtam:

Az első, hogy az emberek bűnbánatot tartanak, visszatérnek Istenhez és abbahagyják a sok gyűlölködést a felebarátjával szemben, miközben kommunikálnak egymással, hiszen nagyon keveset élünk itt a földön. Sokat tanulhatunk azoktól, akik valamilyen gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, mert aki igazán tudja, hogy milyen rövid is az életünk – azok a gyógyíthatatlan betegek lesznek. Nekünk is úgy kellene élnünk minden egyes nap, mintha az az utolsó napunk lenne. Mindennap számolni kellene az életünk hátralévő perceit, és akkor talán jobban megbecsülnénk egymást.

 A második megoldás az lehetne, ha már semmit nem tehetünk meg, és szinte tehetetlen egy egyén egy csoporttal szemben, akkor végső megoldásként az lehetne, hogy kilép az adott közösségből.

A harmadik megoldás a szeretet.

Müller Péter ír arról, hogy:

„Igazi közösség csak ott jön létre, ahol az emberek rejtélyes módon szeretik egymást. Vagyis barátok. Minden érdeken, valláson, politikán, társadalmi helyzeten és világnézeten túl.”

Végül, de nem utolsó sorban ne feledkezzünk meg Pál apostol szeretethimnuszára sem.

Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.

És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.

És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.

A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.

Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.

Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.