Tükörszemüveg –Titanic
A Tükörszemüveg egy olyan
láthatatlan szemüveg, amely keveseknek adatik meg. Én megkaptam ezt a fajta szellemi szemeket.
Ez egy természetfeletti szemüveg és azok is használhatják, akik kérik, és
hiszik, hogy van ilyen. A Tükörszemüveg tehát filmelemzések sorozatából áll
keresztény szemszögből.
Kedves olvasó (k)! Üdvözöllek a
lefagyasztott gondolatok világában! Hiszen azt, amit leírok egyszer, még egyszer
ugyanúgy nem írhatom. A toll a gondolatot, gondolatokat fagyasztja le. A fényképezőgép
a színes, csodálatos, valós képeket. A kamera a különböző, sok, változó
mozgásokat. Mind a három felvevő eszköz, ha használom azt az illúziót kelti fel
nekünk: film és kép esetében nézőknek, könyv esetében olvasóknak, hogy a „jelenben
tartózkodunk és egy másik téridőben vagyunk”. A tudatunkba tudjuk jól, sőt
érezzük azt, hogy utazunk. Hol? Mindig visszamegyünk a múltba. Visszavisz
minket az eredeti ponthoz. Azokhoz a helyszínekhez, ahol a nemes író
megtervezett, olyan szereplőkkel találkozhatunk, akik élőkké válnak. Még, ha a
történet a jövőben játszódik, akkor is lefagyasztott lesz. Így a szöveg
esetében visszamegyünk az író lefagyasztott gondolatában, film esetében a
rendező által készített eseményekben, mozgásokban, kép esetében a megragadott
pillanat időpontjára vezet minket, és mindhárom eszközben az lesz a hasonlóság,
hogy hibernáltakká válunk, ha nagyon elrugaszkodunk a triviális világból.
Ez történik a „Titanic” című film esetében is. A film
rendezője a zseniális James Cameron. Főszereplői nagyszerűek: Leonardo DiCaprio
(Jack Dawson), Kate Winslet (Rose DeWitt Bukater), Bill Paxton (Brock Lovett),
Gloria Stuart (Rose Dawson Calvert).
Szinte minden megtalálható James
Cameron filmjében. Ezért is szuper alkotás. Mindig érdemes újra és újra
megnézni. De érdemes megnézni más megközelítésből is. Műelemzésem során kitérek
a nem is régen kitört világjárványra is, merthogy ezúttal a Titanic a koronavírus jéghegynek ütközött.
A játékfilm tükörszemüvegen keresztül
Belfastban megépítették a világ
legnagyobb hajóját és 1912. Április 10-én útnak indult. A hajó siklott az
Atlanti Óceánon. Az úti cél a másik part. Hosszú időnek tűnt eljutni oda. Állítsuk
meg egy pillanatra a hajót a képzeletünkben! Nézzük, mi van benne a teljesség
hiánya nélkül! Kabinok, bútorok, lámpák, és ott van a sok víz, a szeretet,
békesség, de legalábbis látszat békesség, hiszen hamarosan kitör a pánik, aztán
ott vannak még a mentőcsónakok, a gyerekek, a felnőttek, a kedvenc állatok…
Most nézzük, mit tesznek az emberek! A lista szintén nem
lesz teljes: Szeretkeznek, csókolóznak, nevetnek, kártyáznak, sétálnak, esznek,
alszanak, nevetnek, mulatoznak, táncolnak…
A Titanicról akár egy könyvet lehetne írni, ahogyan ezt már
meg is tette a sok író.
Állítsuk meg egy pillanatra a földet! Óvatosan, nehogy észre
vegyenek minket! Nézzük, mi van benne! Legalább is egy részében: Fegyverek,
gyűlölet, millió éhezők, szexjátékok, recesszió, igazságtalanság, katasztrófák,
háborúk, vírusok …
Most nézzük, mit tesznek ez emberek! Legalábbis az emberek
egy része: Sírnak, drogoznak, verekednek, szomorkodnak, éheznek, lopnak,
hazudnak, csalnak, gyilkolnak…
A Titanic az Atlanti Óceánon siklott és harmónia uralkodott
a hajón egészen addig, míg jéghegynek ütközött és megtörtént a katasztrófa.
A hajó kapitánya tehetetlen volt. Nem sokkal azután, hogy a
hajó jéghegynek ütközött a víz elérte a legalsó szintet, majd szépen, lassan
fokozatosan emelkedni kezdett a vízszint és egyre többen elmerültek a halál
torkában.
A föld is az Univerzumban siklik végtelenül előre haladva és
kezdetben harmónia uralkodott mindenhol, amíg nem történt meg a törésvonal. A
föld a Titanichoz hasonlóan az első emberpáros jéghegy katasztrófája, vagyis az
eredendő bűn miatt süllyed és süllyed. Ez
alatt pedig sok mindent bele lehet foglalni: erkölcsi süppedés, szellemi
hanyatlás, testi zsugorítás, gén romlás, közösség erejének a züllése, éghajlat
megbolondulása vagy romlása, a szeretet meghidegülése…
Az ember jéghegy ütközése miatt a föld is jéghegynek
ütközött és azóta egyre csak romlik minden és minden egyes korszakkal csak
rosszabb lett a helyzet.
Ahogyan az elődeinket is utolérte a víz, vagyis a halál,
ugyanígy fog minket is elérni, és mivel a halálnak több ezer formája és arca is van, éppen ezért ne
csodálkozzatok, ha azt írom, hogy a mostani korona vírus is, ha a Titanic-kal
vonunk párhuzamot, akkor az történt, ahogy a játékfilm során elnyelte a víz egy-néhány
embert, ez az extravalóságban, annyit jelent, hogy ezúttal ismét kaszál a halál
angyala korona vírusnak álcázva magát, hogy a pokolba rántja azokat az
embereket, akik nem tértek meg. A hangsúly azon van, hogy akik nem tértek meg. De
természetesen azok a keresztények szintén elfognak süllyedni, akikkel végzett
az Úr.
A Titanic valóban elsüllyedt 1912. április 14-én, és sokáig
sokan nem is törődött vele, mert nem is tudtak róla, kivéve az érintettek. De
James Cameron 1997-es Titanic c. játékfilmje egyfajta tükröt tartott a 20.
századi nézők elé, hogy egyrészt felhívja a figyelmet arra, hogy volt egy hajó,
amelyben 2225-en utaztak és ebből 1512-en haltak meg. Másrészt a 21. századi
nézőknek már egy fajta ébresztő, hiszen sokszor találkoztunk világéletünkben
lehetetlen dolgokkal vagy kerültünk bele olyan szituációkban, amikor
tehetetlenek voltunk.
Márpedig a hajó utasai nem tudtak semmit sem tenni, amikor
megtudták, hogy mekkora is a baj. A hír gyorsan elterjedt, és akik előbb
megtudták azok értelemszerűen előbb is menekülhettek meg. Voltak, akik önként
feladták a harcot és beugortak a halál völgyében.
A halál elől nincs menekülés és ez ellen mindenki tehetetlen. Mindenkire sor kerül, aki valaha megszületett. Miközben
egyesek menekülnek, vagy útnak indulnak. Keressük a boldogságot. Vannak, akik az írásban,
olvasásban, focizásban, filmforgatásban… találták meg a boldogságukat. A
helyzet az, hogy minden földi dolog ideiglenes boldogság és süllyedünk, ahogy a
filmben. Sokszor feltettük már magunknak a kérdést: Mihez kezdjek most? Mi tévő legyek? Egyáltalán tehetek ez ellen valamit?
Ahogyan a rendező belső világában sokan elsüllyedtek,
ugyanúgy a mi külső világunkban is sokukat elragad a halál korona vírus
formájában, de más alakban is.
Előbb-utóbb mi is elfogunk elsüllyedni. Ki tudja, hol
tartunk? Lehet, hogy a víz épp a lábunkat mossa.
Megjegyzések