Menny és Pokol titkai – Egy elkárhozott boszorkány esete

 

Menny és Pokol titkai – Egy elkárhozott boszorkány esete

Elragadtatás: Egyre több fiatal érdeklődik a fehér vagy fekete mágia iránt, de nem tudják, hogy ez nem játék. Fogalmuk sincs, hogy az életükkel fizetnek, de az örök életüket kockáztatják, ha nem térnek meg. Az alábbi új kijelentés szintén 1976-ból származik, de mivel még mindig sokan nem tudnak erről, ezért döntöttem úgy, hogy most külön is foglalkozok vele. Továbbra is megkérem a kedves befogadókat, hogy úgy olvassák a sorokat, hogy ez nem kitaláció. Az emberek sok mindennel fantáziál, de ez a történet valóságos. Olvassátok, úgy a sorokat, hogy közben jusson eszedben az is, hogy ez a boszorkány még mindig a pokolban van és gyötrődik. Íme, egy elkárhozott boszorkány esete:

 

"Miközben a párkányon haladtunk a kiáltások egyre erősödtek. A cellákból hangos sikolyok hallatszottak. Szorosan Jézus mellett haladtam, ő pedig megállt a harmadik cellánál. Fény világította meg a cella belsejét. A cellában egy hintaszéket láttam, amelyben egy idős asszony ringatózott és úgy zokogott, mintha megszakadt volna a szíve. Nem tudom miért, de nagyon megrázott, amikor felismertem, hogy az asszony valódi, testtel rendelkező személy. A cellában az asszonyon és a hintaszéken kívül semmi sem volt. A földbe ágyazott cella falai világos agyagból és sárból voltak. A bejárati ajtó a cella egész első falát elfoglalta. Az ajtó fekete színű fémből volt, vasrács és lakat is volt rajta. Mivel a rács elég ritka volt, az egész cellát beláthattuk. Az asszony hamuszínű volt - szürkés árnyalatú húsdarab. Előre-hátra ringatózott, közben könnyek gördültek le az arcán. Halálra vált arckifejezéséből rájöttem, hogy nagy fájdalmak gyötrik, s valami láthatatlan erő kínozza. Kíváncsi voltam, mit követhetett el, hogy ide zárták. Egyszer csak a szemem láttára az asszony elkezdett átalakulni - először egy nagyon öregemberré aztán egy fiatal nővé, majd középkorú asszonnyá, végül visszaváltozott a már ismert idős asszonnyá. Döbbenten figyeltem, ahogy végigment ezeken az átalakulásokon. Amikor meglátta Jézust, felkiáltott: Uram, könyörülj rajtam! Engedj ki a kínzásnak eme helyéről! A székben előrehajolva Jézus felé nyúlt, de nem érte el. Az átalakulás újra kezdődött. A ruhái is együtt változtak vele, vagyis először férfihez, majd fiatal lányhoz, középkorú nőhöz, végül idős asszonyhoz illő ruhát viselt. Mindegyik átváltozás néhány percig tartott.

Megkérdeztem az Urat: Uram, miért? Az asszony újra felsikoltott: Ó, Uram, engedj ki innét, még mielőtt visszajönnek. Most már a cella első felében állt és szorosan markolta a rácsot. Így szólt: Tudom, hogy valóságos a szereteted. Tudom, hogy a Te szereteted igaz. Engedj szabadon! Akkor láttam, hogy valami elkezdi letépni a húst a testéről. Ő nem az, akinek látszik - mondta az Úr. Az asszony visszaült a székébe és elkezdett ringatózni. Most azonban már csak egy piszkosszürke, köddel megtöltött csontváz ült a hintaszékben. Ahol néhány perccel ezelőtt még ruhába öltöztetett teste volt, most már fekete, égett csontok meredeztek, szeme helyén pedig üres lyukak tátongtak. Az asszony lelke bűnbánóan kiáltott Jézushoz. Segélykiáltásai azonban már elkéstek. A Földön ez az asszony boszorkány volt, a sátán imádója. Nemcsak gyakorolta a boszorkányságot, hanem másoknak is ezt tanította. Családja már gyermekkora óta foglalkozott fekete mágiával. Jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot. Sokszor hívtam őt megtérésre - mondta az Úr. Kigúnyolt engem és ezt mondta: ’Szeretem szolgálni a sátánt. Továbbra is szolgálni fogom őt.’ Elutasította az igazságot és nem tért meg gonosz útjairól. Sok embert eltérített az Úrtól, közülük sokan itt vannak a pokolban vele együtt. Ha megtért volna, üdvösséget adtam volna neki és a családja nagy részének, de ő nem hallgatott rám. A sátán azt mondta ennek az asszonynak, hogy szolgálatának jutalmaként saját országot fog kapni. Azt is mondta neki, hogy soha nem fog meghalni, hanem örökké vele - a sátánnal - fog élni. Úgy halt meg, hogy a sátánt dicsőítette, idekerült és az örökségét kérte. A sátán, a hazugság atyja szemközt nevette és így szólt: ’Hát azt hitted, hogy megosztom veled a birodalmamat? Tessék, itt van: ez a te országod!’ Ezzel bezárta ebbe a cellába és kínozza éjjel és nappal. A Földön ez az asszony sok boszorkányt oktatott a fehér és a fekete mágia rejtelmeire. Az egyik ilyen mutatványa az volt, hogy fiatal asszonyból középkorú, majd idős asszonnyá, sőt még idős férfivá is változott. Akkor mókának tűnt az egész, s jót mulatott azon, hogy alacsonyabb rendű boszorkánytanítványait ezekkel az átváltozásokkal rémisztgette. Most azonban a pokol kínjai közt szenved, húsa pedig minden egyes átváltozással foszlik róla. Most már nincs hatalma felette, egyre csak változik egyik alakból a másikba, valódi lénye azonban a csontvázba zárt szürkés köd. A sátán saját gonosz céljaira használja, gúnyolja és csúfolja őt. Időről-időre elviszik a sátán elé, hogy kedvére kínozhassa őt. Sokszor hívtam ezt az asszonyt, és üdvösséget adtam volna neki. De ő nem akart engem. Most könyörög és esdekel a bocsánatért, de már késő. Elveszett, nincs számára remény. Rápillantottam az asszonyra, aki mindörökre a szenvedés és fájdalom kárhozatára volt ítélve. Bár gonosz asszony volt, szívem majd meghasadt a részvéttől. Uram, milyen borzasztó! - mondtam könnyezve.

Ebben a pillanatban, mintha Jézus és én ott sem lettünk volna, egy koszos, barna, alakját és méretét tekintve egy hatalmas medvére emlékeztető démon cammogott oda az asszony cellájához, és egy kulccsal kinyitotta az ajtót. A démon nagy zajt csapott, mintha csak meg akarta volna ijeszteni. Az asszony rémülten sikoltozott, amikor a démon rávetette magát és elkezdte kirángatni a cellából. Jézus így szólt: Ez a démon gyakran kínozza őt. Végignéztem, ahogy a démon kirángatja a cellából és elvonszolja. Drága Uram! - kiáltottam. Hát semmit sem tehetünk? Nagyon sajnáltam az asszonyt. Késő, már késő! - mondta Jézus."

 

Author: Aquila