Menny
és Pokol titkai – Lehet, hogy mégis vannak gyerekek a pokolban?
Cikksorozatom a következő kérdésekkel fog foglalkozni:
Vajon minden gyerek a mennybe kerül?
Vannak egyáltalán gyerekek a pokolban?
Mi történik, amikor egy gyerek meghal?
Az elragadtatás után is születnek majd gyerekek? Na, de mi lesz
a Fenevad gyermekeivel?
Megvagyok győződve róla, hogy a tegnapi kabuli merénylet
során meggyilkolt csecsemők a mennyben vannak.
Erről bővebben a forrásban olvasható!
Philip C. Almond – Élet a halál után c. könyvében van egy
fejezet, ami avval foglalkozik, hogy a gyerekek hova kerülnek a haláluk után.
Nem fogom felfedni, hogy a könyv hányadik oldalán ír ezekről,
de az elkövetkezendő sorokban összefoglalom, hogy miket ír a Szerző.
Philip ír arról, hogy a keresztényeket a
4. század óta foglalkoztatta a gyermekek sorsa, de nem tudták megállapítani,
hogy hova kerülnek a meghalt gyermekek egészen a 13. századig.
A 4. sz-tól a 13. századig különböző
teológusok és keresztény gondolkodók léptek fel, akik sok mindenen vitatkoztak.
Például azon vitatkoztak, hogy van-e eredendő bűn, a gyermekek a mennyben
kerülnek-e? Ha, igen akkor mi lesz a sorsuk a megkereszteletlen gyerekeknek?!
A 4. századtól a 13. századig a
kereszteletlen gyermekekről nem foglaltak álláspontot. Tehát nemigen tudták
eldönteni, hogy a mennyben vagy a pokolban kerülnek-e.
Nüsszai Szent Gergely ( i. u. 335 - 395 körül) teológus is a 4. században úgy
gondolta, hogy igazságtalan lenne az, hogy gyermekek pokolra kerüljenek, mivel sem
jót, sem rosszat nem tettek. Sőt, Gergely megvolt győződve róla, hogy az
elhunyt gyermekek, akik nem tettek semmi rosszat, semmiféle büntetést nem
érdemelnek.
Gergely pápa hatására sok ókeresztény
egyetértett, hogy a halott kisgyermekek sem jutalomra, sem büntetésre nem
érdemesek, nem utolsó sorban azért, mert még nincs erkölcsi identitásuk.
Azután az 5. században fellépett
Pelagius és Szent Ágoston, akik azon is vitatkoztak, hogy a bűnt lehet-e
örökölni, de azon is, hogy a megkereszteletlen gyermekek a mennyei királyságban
kerülnének-e?
Egy dologban azonban egyetértettek
Pelagius és követői, hogy a megkereszteletlen gyermekek nem juthatnak be Isten
királyságába.
Szent Ágoston különbséget tett a
hétköznapi és az eredendő bűn között. Az ő véleménye szerint az elhunyt
kisdedeknek az eredendő bűn volt felróható, de a személyes bűn nem. Azok a
kisgyermekek, akik keresztség nélkül szakadtak ki a testükből, minden kárhozat legenyhébbike
sújtsa.
Szent Ágoston véleménye egy egész
történelmi korszakig volt nagy hatással.
Nagy Szent Gergely pápa készpénznek
vette Ágoston szavait. De Canterbury Szent Anzelm ( 1033 – 1109) is szintén
osztotta Ágoston zord véleményét.
Természetesen felléptek olyanok is, akik
nem értettek egyet Ágoston szavaival.
Pierre Abélard ( 1079 – 1142) úgy vélte,
hogy van lélek és test büntetése. Az elhunyt kisgyermekekre csak a lelki
bűnhődés vár.
Aquino Szent Tamás szerint „a
kereszteletlen gyermekek valahol az üdvözültek és a pokol örök tüzében sínylődök,
között léteznek. Az üdvözültekhez hasonlóan nekik sem kell semmiféle külső vagy
fizikai fájdalmat elszenvedniük. Viszont a kárhozottakkal együtt ők sem
pillanthatják meg Istent a sötétben:” „és így egyszerre boldogok és szomorúak.”
A cikket elolvasva jogosan felmerül az olvasókban a kérdés:
Akkor most vannak gyerekek a pokolban vagy sem?
Minden gyerek a mennyben kerül vagy sem?
A következő részben válaszolni fogok, de lehet, hogy csak a
csoportkövetőknek!
Ha tudni akarod a kérdésekre a választ, akkor csatlakozz a
csoportomhoz az alábbi linken:
Továbbá, ha tetszett a cikk, akkor oszd meg, hogy minél több
személyhez eljusson az igazság! Ne felejtsd el, hogy általad nagyon sokan
mások is igazsághoz juthatnak!
Előző rész:
Források:
Szakirodalom: Philip C. Almond - Élet a halál után
Megjegyzések