Menny és Pokol titkai – Lehet, hogy mégis vannak gyerekek a pokolban?


Menny és Pokol titkai – Lehet, hogy mégis vannak gyerekek a pokolban?

Cikksorozatom a következő kérdésekkel fog foglalkozni:
Vajon minden gyerek a mennybe kerül?
Vannak egyáltalán gyerekek a pokolban?
Mi történik, amikor egy gyerek meghal?
Az elragadtatás után is születnek majd gyerekek? Na, de mi lesz a Fenevad gyermekeivel?

Megvagyok győződve róla, hogy a tegnapi kabuli merénylet során meggyilkolt csecsemők a mennyben vannak. 

Erről bővebben a forrásban olvasható!

Philip C. Almond – Élet a halál után c. könyvében van egy fejezet, ami avval foglalkozik, hogy a gyerekek hova kerülnek a haláluk után. 

Nem fogom felfedni, hogy a könyv hányadik oldalán ír ezekről, de az elkövetkezendő sorokban összefoglalom, hogy miket ír a Szerző.

Philip ír arról, hogy a keresztényeket a 4. század óta foglalkoztatta a gyermekek sorsa, de nem tudták megállapítani, hogy hova kerülnek a meghalt gyermekek egészen a 13. századig. 

A 4. sz-tól a 13. századig különböző teológusok és keresztény gondolkodók léptek fel, akik sok mindenen vitatkoztak. Például azon vitatkoztak, hogy van-e eredendő bűn, a gyermekek a mennyben kerülnek-e? Ha, igen akkor mi lesz a sorsuk a megkereszteletlen gyerekeknek?!

A 4. századtól a 13. századig a kereszteletlen gyermekekről nem foglaltak álláspontot. Tehát nemigen tudták eldönteni, hogy a mennyben vagy a pokolban kerülnek-e.

Nüsszai Szent Gergely ( i. u. 335  - 395 körül) teológus is a 4. században úgy gondolta, hogy igazságtalan lenne az, hogy gyermekek pokolra kerüljenek, mivel sem jót, sem rosszat nem tettek. Sőt, Gergely megvolt győződve róla, hogy az elhunyt gyermekek, akik nem tettek semmi rosszat, semmiféle büntetést nem érdemelnek.
Gergely pápa hatására sok ókeresztény egyetértett, hogy a halott kisgyermekek sem jutalomra, sem büntetésre nem érdemesek, nem utolsó sorban azért, mert még nincs erkölcsi identitásuk. 

Azután az 5. században fellépett Pelagius és Szent Ágoston, akik azon is vitatkoztak, hogy a bűnt lehet-e örökölni, de azon is, hogy a megkereszteletlen gyermekek a mennyei királyságban kerülnének-e?

Egy dologban azonban egyetértettek Pelagius és követői, hogy a megkereszteletlen gyermekek nem juthatnak be Isten királyságába.

Szent Ágoston különbséget tett a hétköznapi és az eredendő bűn között. Az ő véleménye szerint az elhunyt kisdedeknek az eredendő bűn volt felróható, de a személyes bűn nem. Azok a kisgyermekek, akik keresztség nélkül szakadtak ki a testükből, minden kárhozat legenyhébbike sújtsa. 

Szent Ágoston véleménye egy egész történelmi korszakig volt nagy hatással.
Nagy Szent Gergely pápa készpénznek vette Ágoston szavait. De Canterbury Szent Anzelm ( 1033 – 1109) is szintén osztotta Ágoston zord véleményét. 

Természetesen felléptek olyanok is, akik nem értettek egyet Ágoston szavaival.
Pierre Abélard ( 1079 – 1142) úgy vélte, hogy van lélek és test büntetése. Az elhunyt kisgyermekekre csak a lelki bűnhődés vár. 

Aquino Szent Tamás szerint „a kereszteletlen gyermekek valahol az üdvözültek és a pokol örök tüzében sínylődök, között léteznek. Az üdvözültekhez hasonlóan nekik sem kell semmiféle külső vagy fizikai fájdalmat elszenvedniük. Viszont a kárhozottakkal együtt ők sem pillanthatják meg Istent a sötétben:” „és így egyszerre boldogok és szomorúak.”

A cikket elolvasva jogosan felmerül az olvasókban a kérdés:

Akkor most vannak gyerekek a pokolban vagy sem?

Minden gyerek a mennyben kerül vagy sem?

A következő részben válaszolni fogok, de lehet, hogy csak a csoportkövetőknek!

Ha tudni akarod a kérdésekre a választ, akkor csatlakozz a csoportomhoz az alábbi linken:


Továbbá, ha tetszett a cikk, akkor oszd meg, hogy minél több személyhez eljusson az igazság! Ne felejtsd el, hogy általad nagyon sokan mások is igazsághoz juthatnak! 


Előző rész:

Előző rész



Források:
Szakirodalom: Philip C. Almond -  Élet a halál után

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A halál rejtélye

Milliárdosok: Mit használ az embernek...?